Miért rázzák ki magukat a nedves kutyák? Megmagyarázták a neurológiai okokat

Miért rázzák ki magukat a nedves kutyák? Megmagyarázták a neurológiai okokat

Amikor egy kutya vizet ráz a bundájából, a cselekvés nem egyszerűen véletlenszerű mozdulat – és nem is szándékos kísérlet arra, hogy valakit a közelben áztassanak.

Ez az ösztönös reflex számos szőrös emlősnél megfigyelhető, beleértve az egereket, macskákat, mókusokat, oroszlánokat, tigriseket és medvéket. Ez a mozgás segít az állatoknak eltávolítani a vizet, a rovarokat vagy egyéb irritáló anyagokat a nehezen elérhető helyekről. E remegő mozgások mögött azonban egy összetett és korábban titokzatos neurológiai mechanizmus áll.

A közelmúltban a kutatók azonosították azt az idegi áramkört, amely kiváltja a jellegzetes "nedves kutya" rázást egereknél – ez a tapintási receptorok és neuronok egy meghatározott osztályát foglalja magában, amelyek összekötik a gerincvelőt az agyvel. Eredményeiket november 7-én tették közzé a folyóiratbanTudományközzétett 1.

„Az érintési rendszer annyira összetett és gazdag, hogy képes megkülönböztetni egy csepp vizet egy csúszó rovartól vagy egy szeretett ember gyengéd érintését” – magyarázza Kara Marshall, a texasi houstoni Baylor College of Medicine idegtudósa. „Valóban figyelemre méltó, hogy az érintési receptorok egy nagyon specifikus részhalmazát összekapcsoljuk ezzel az ismerős és érthető viselkedéssel.”

Érzékeny bőr

Az emlősök szőrös bőre több mint 12 típusú szenzoros neuronnal van felszerelve, amelyek mindegyike egyedi funkcióval rendelkezik a különböző érzetek észlelésére és értelmezésére. A Dawei Zhang, a Massachusetts állambeli Cambridge-i Harvard Egyetem idegtudósa által vezetett csapat a C-szálas alacsony küszöbű mekanoreceptorok (C-LTMR) néven ismert ultraérzékeny érintési receptorokra összpontosított, amelyek a szőrtüszők köré fonódnak.

Emberben ezek a receptorok kellemes tapintással járnak, mint például egy gyengéd ölelés vagy egy nyugtató ütés. Az egereknél és más állatoknál azonban védő funkciót töltenek be: figyelmeztetik az állatokat, hogy valami van a bőrükön, legyen az víz, szennyeződés vagy parazita. Amikor ezek az ingerek meghajlítják a szőrszálakat a bőrön, aktiválják a C-LTMR-eket, mondja Marshall, "kibővítve a bőr érzékenységét a felületen túl".

Annak érdekében, hogy a laboratóriumi egerek úgy rázzák a bundájukat, mint a nedves kutyák, a kutatók napraforgóolajat cseppentettek az egerek hátsó nyakára. Majdnem minden állat tíz másodpercen belül lerázta magáról ezeket a cseppeket. A csapat ezután genetikailag módosított néhány egeret, hogy eltávolítsa a legtöbb C-LTMR-t. Ezek az állatok 50%-kal csökkentették a rázómozgásokat, amikor olajcseppek estek a nyakukra, összehasonlítva a változatlan kontroll egerekkel.

A kutatók azt is meg akarták vizsgálni, hogy a C-LTMR-ekből származó jelek hogyan haladnak át az idegrendszeren, hogy megszervezzék a nedves kutyaremegést. Nyomon követték az útvonalat a gerincvelő neuronjainak egy csoportjához; ez a parabrachiális magnak nevezett agyterülethez kapcsolódik, amely részt vesz a fájdalom, a hőmérséklet és az érintés feldolgozásában.

Az optogenetika, egy olyan technika alkalmazásával, amely lehetővé teszi a neuronok be- és kikapcsolását a fény hatására, a kutatók blokkolták a gerincvelői neuronok aktivitását. Ezeknek az egereknek a rázási mozgása 58%-kal csökkent a kontroll egerekhez képest. Hasonló eredményeket produkált a nucleus parabrachialis blokkoló aktivitása is. Az egerek vakarózták, ápolták magukat és normálisan mozogtak, ami arra utal, hogy az idegi áramkör sajátos a nedves kutyarázásra.

Speciális áramkör

A felfedezés új lehetőségeket nyit meg a jövőbeli kutatások számára. „A nedves kutyarázás egy nagyon összehangolt motoros válasz” – mondja Thomas Knopfel, a hongkongi Baptista Egyetem idegtudósa, aki hozzáteszi, hogy a tanulmány jó kiindulópont annak feltárásához, hogy az agy hogyan küld parancsokat a mozgások irányítására. „Sok állatban a nedves kutyarázást pszichedelikus szerek okozzák” – magyarázza. A pszichedelikus szerekre adott válasz a szerotonin receptorokhoz kapcsolódik, amelyek szintén szerepet játszanak a kellemes érintésben. "Ez ihletet ad az összefüggések megértésére irányuló további munkához."

Zhang szerint a jövőbeli kutatások azt is megvizsgálhatják, hogy a túlaktív C-LTMR-ek hozzájárulnak-e olyan állapotokhoz, mint például a macskák bőrrándulási szindróma, amely hirtelen bőrhullámokkal és túlzott rángatózásokkal jár, vagy a bőr túlérzékenységének egyéb formái az emberekben.

1. Zhang, D. et al. Tudomány https://doi.org/10.1126/science.adq8834 (2024).

   Cikk
   
   Google Tudós

Referenciák letöltése