Az atlanti hurrikánok súlyossága a felmelegedő óceánok miatt

Az atlanti hurrikánok súlyossága a felmelegedő óceánok miatt

Klímaváltozás Egy modellező tanulmány szerint 2019 és 2023 között jelentősen megerősödött az Atlanti-óceán északi részét sújtó hurrikánok közel 85%-a 1. Ezeknek a hurrikánoknak a szélsebessége átlagosan közel 30 kilométerrel nőtt óránként – ez elég ahhoz, hogy 30 vihart emeljen a hurrikánok intenzitásának Saffir-Simpson skáláján.

Az Environmental Research: Climate folyóiratban ma közzétett tanulmány az élen jár A hurrikán intenzitásának növekedése az Atlanti-óceán felmelegedése miatt, amit viszont az ember okozta klímaváltozás okoz. Egy mellékelt jelentés, az új tanulmány módszertana alapján azt sugallja, hogy a klímaváltozás mind a 11 észak-atlanti hurrikánt megerősítette ebben az évben.

"Mi, emberek mindenütt nyomot hagyunk, beleértve ezeket a hurrikánokat is" - mondta Daniel Gilford, a tanulmány vezető szerzője és a Climate Central klímakutatója, a Princeton (New Jersey állam) nonprofit kutatószervezete, amely a kísérő jelentést készítette. "Ha meg tudjuk növelni a tenger felszínének hőmérsékletét, akkor a hurrikán forgási sebességét is növelhetjük."

A tanulmány kiegészíti a növekvő számú kutatást, amely azt mutatja, hogy a globális felmelegedés növeli a hurrikánok számát. A globális felmelegedés miatt emelkedő tengerek szintén fokozzák a hurrikánokat – mutatták ki a kutatások. Ezenkívül a viharok a szezon elején támadnak, és több csapadékot hoznak, mint a korábbi hurrikánok.

Pusztító következmények

Az Atlanti-óceán hurrikánszezonja pusztító volt idén. Például a Helene hurrikán, amely augusztusban haladt át az Egyesült Államok délkeleti részén, helyenként közel 80 centiméter esőt hozott. A vihar több mint 200 áldozatot követelt, és akár 250 milliárd dolláros kárt is okozott – ez az összeg a Helene-t megelőzi a 2005-ös Katrina hurrikánnal, amely az Egyesült Államok legköltségesebb hurrikánja.

Az észak-karolinai Asheville-ben, Helene legsúlyosabban sújtott egyesült államokbeli városában a French Broad River melletti területek „teljesen elpusztultak és elszakadtak” – számol be Carl Schreck, az asheville-i North Carolina State University trópusi meteorológusa. A régiót „több szélkár érte, mint amit vártam volna egy hurrikántól ezen az alacsonyan fekvő szárazföldi helyen” – teszi hozzá, és kifejti, hogy a szél fákat és elektromos vezetékeket szakított ki, és több napig megzavarta a kommunikációt a várossal. A Climate Central jelentése szerint Helene szélsebessége, amely a csúcson 140 mérföld/óra volt, körülbelül 16 mérföld/órával volt magasabb, mint az Atlanti-óceán melegítő hatása nélkül lett volna.

Az árvíz megrongálta a vízvezetéket az Országos Környezetvédelmi Információs Központnál, a National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) Asheville belvárosában található kirendeltségénél, amely globális időjárási és éghajlati adatokat archivál. Ez megszakította a központ szuperszámítógépeinek hűtését – számol be Schreck. „A vihar utáni napokban valóban tűzoltóautóval mentek az egyik helyi tóhoz”, és szivattyúzták a tóvizet, hogy feltöltsék a hűtőrendszert. Egyes számítógépek túlmelegedtek és ki kell cserélni, az esemény pedig késleltette a Climate Central jelentését, amely a központ adataira támaszkodott. Az adatok azonban nem vesztek el, a papírok szárazak maradtak, és a központ újra működik – mondja.

Veszélyes vizek

A hurrikánokat meleg óceánvíz hajtja. Elméletileg minél melegebb a víz, annál nagyobb a hurrikán intenzitása a szélsebességgel mérve. Az éghajlatváltozás rengeteg üzemanyagot adott: a tengerfelszín hőmérséklete az Atlanti-óceán északi részén 1900 óta körülbelül 1°C-kal nőtt a klímaváltozás miatt.

Annak érdekében, hogy megvilágítsa az éghajlatváltozás hatását a közelmúltbeli hurrikánok intenzitására ebben a régióban, Gilford és szerzőtársai azt szimulálták, hogyan fejlődött volna mind a 49 hurrikán, amely 2019 és 2024 között sújtotta az Atlanti-óceán északi részét, ha az éghajlatváltozás nem melegíti fel az óceánt. A tudósok ezután összehasonlították a szimulált viharok szélsebességét a tényleges viharok szélsebességével.

Az éghajlatváltozás 30 hurrikánt annyira felerősített, hogy a Saffir-Simpson skálán egy kategóriával feljebb kerültek, mint klímaváltozás nélkül. Valószínű, hogy az éghajlatváltozás öt vihar – Lorenzo (2019), Ian (2022), Lee (2023), Milton (2024) és Beryl (2024) – 5. kategóriás hurrikánná változott az elmúlt öt évben, amelyeket a NOAA „katasztrófaként” jellemez.

"A tanulmány kiváló munkát végez az általunk megfigyelt változások számszerűsítésére" - mondta Ryan Truchelut, a Weather Tiger, a floridai tallahassee-i időjárás- és éghajlat-előrejelző cég társalapítója és fő meteorológusa. Hangsúlyozza, hogy a tanulmány szerzői a rendelkezésre álló legjobb adatokkal és megfelelő statisztikai módszerekkel próbálták megállapítani, hogy egy hurrikánra hatással volt-e a klímaváltozás.

Schreck úgy véli, hogy a tanulmány szükséges, de bírálja, hogy a szélsebesség egyszeri növelését minden viharnál megadni, ahogyan azt a szerzők tették, ahelyett, hogy hibahatárokat adnának meg, "túl egyszerű". A tanulmány modellje nem veszi figyelembe az óceáni körülmények és a viharok viselkedésének valós összetettségét, amely bizonytalanságot okoz, mondja.

„Itt van az éghajlatváltozás” – magyarázza Gilford. "Sürgősen több beszélgetést kell folytatnunk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről."

1. Gilford, D. M., Giguere, J. & Pershing, A. J. Environ Res Climate https://iopscience.iop.org/article/10.1088/2752-5295/ad8d02 (2024).

   
   Google Tudós  

Referenciák letöltése